Önértékelés

Kedves Mindenki!

Szilvi kérte a halozatbantanulunk.blogspot.com-on, hogy értékeljük a féléves munkát. Oda nem szerettem volna kommentelni, inkább a saját blogomba építeném saját értékelésemet.
Március elején tudtam a csoportba csatlakozni, mert az etr nem engedte felvenni az órát, a ppk-n kellett kérvényezni, amit elhúztak elég rendesen, így az iskola 2.0-ás óra volt az első, amin részt vettem. Ha jól emlékszem egy alkalommal hiányoztam azt követően hogy a csoport tagjává váltam.
Egy kicsit megsínylettem, hogy az elején a követelmények ismertetésekor nem voltam jelen, mert e-mailben kaptam csak meg a kurzusleírást, amit sokáig lusta voltam elolvasni.

Amit megtettem a kurzus teljesítéséért:
- Úgy gondolom, hogy az órák aktív résztvevője voltam, általában negatív véleménnyel, bár úgy érzem, hogy ez kiábrándultságomból és a tanítási gyakorlattal kapcsolatos rossz tapasztalataimból fakad. Viszont nem e-maileztem óra alatt, hanem részt vettem benne. :)
- A blogot csak a végén kezdtem el írni, de végül minden egyes órához hozzászóltam, amin jelen voltam. (Remélem nem felejtettem ki semmit.)
- feltöltöttem a prezentációmat
- iwiw és facebook regisztrációmat
- twitter-hez is csináltam egy plusz regisztrációt a kurzushoz, ahova néha kiírtam valamit
- a gondolattérképpel nem foglalkoztam, igazából ötletem sincs mit írjak, de elképzelhető, hogy holnapig még alkotok valamit

Remélem ez így elég lesz. :)

Iskola 2.0

Az órán az interaktív tábláról és különböző technikai eszközök használatáról esett szó. Elhangzott egy olyan mondat, már nem emlékszem kitől, hogy "néhány pedagógus megtart egy ppt-s órát és azt gondolja, hogy ő a tuti, mert rengeteg eszközt használ."
Én ezzel nem értek teljesen egyet, mert szerintem minden embert a képességei szerint kellene megítélni. Borzasztó, ha egy pályakezdő pedagógus nem ért ezekhez a technikai csodákhoz, de egy nyugdíj előtt álló pedagógustól, aki számítógépet is alig látott szerintem igenis tiszteletre méltó.
Amikor gimnazista voltam volt egy földrajztanárunk, aki akkor ment nyugdíjba, amikor érettségiztünk. Ő rengetegszer projektorral jött órára, amit alig tudott rendesen kezelni, de soha nem nevettük ki, sőt tiszteltük, hogy erőlködik és akarja használni ezeket az eszközöket. Az ő korosztálya nem laptoppal és iPhonenal a kezében jött világra, nekik ez igen is nagy dolog.

Az interaktív tábla nagyon tetszik, bár bevallom őszintén, hogy az iskolák felújítására nagyobb szükség lenne. Nem csak a budapesti, de a vidéki iskolák is majdnem rádőlnek a gyerekekre, de interaktív tábla azért van. Szerintem fontosabb lenne egy tiszta mosdó, és ha mindez megvan, akkor jöhetnek a technikai újítások. Illetve szerintem az interaktív tábla programot költséghatékonyabbá kellene tenni. A pedagógusokat nem olyan dolgokra kellene tovább képezni, mint hogy hogy bánjanak egy mozgáskorlátozott gyerekkel (vidéken az ilyen problémákkal küldő gyerekek száma, szinte egyenlő a nullával), hanem hogy hogy kapcsolják be az interaktív táblát. Édesanyám pedagógus és a múltkor elég feldúltan jött haza az egyik továbbképzésről. Vak gyerekekkel való bánásmódról tartottak neki 4 napos támopos előadást. 25 éve tanít, de nem találkozott még vak gyerekkel. Az interaktív táblát nagyon szeretné megtanulni használni, de erről a továbbképzésről nem esett szó, pedig elviekben azért mentek.

Facebook és iwiw regisztrációm

Facebook személyes regisztrációm, ha esetleg ott keresnétek:
http://www.facebook.com/#!/profile.php?id=559104507

Saját kis vállalkozásom facebook page:
http://www.facebook.com/pages/Budapest-Hungary/Estou-Couture/112310865454410?ref=ts

Iwiw regisztrációm, ami van ugyan, de nem nagyon használom, hiszen a facebook sokkal, de sokkal jobb:
http://iwiw.hu/pages/user/userdata.jsp?textencoded=1&userID=8247803&clearsession=true
Az iwiw annyira kezdetleges, hogy erre a profiloldalra is csak regisztráció után lehet menni. :( Na igen, magyar találmány. :)

Ning vagy Moodle?

A ning az egyik kedvenc közösségi oldalam, bár hozzáteszem, egy kisebb közösség összetartására kiváló, nagyobb léptékben nem tudom elképzelni működését. A munkahelyemen hoztak létre mindenkinek ning regisztrációt, amit kötelező jelleggel néznünk kellett. Az elején a hátunk közepére sem kívántuk, de mára beindult a dolog. Ide tesszük fel a munka utáni sörözéseket, a közös sikerek képeit vagy csak viccelődünk egymással egyet on-line, hogy is lenne ez másképp egy netes cégnél, ahol az embernek több a cyber-munkakapcsolata, mint az igazi. :) Moodle-t csak a pedagógia-pszichológia oktatás során láttam. Egyetemi keretek között nagyon tetszett az alkalmazása, főleg hogy az ember mindent azonnal az oktatótól közvetlenül érhet el, így nem áll fent az a veszély, hogy mire eljut hozzám az információ, arra már hozzátettek és elvettek a vizsgakövetelményekből. Iskolában szerintem mindegyik alkalmazható. Én moodle rendszert egy egész iskola számára hoznék létre, ahova például a tanár feltölthetné a házi feladatokat, esetleges vázlatokat, tanulási segédanyagokat. Hozzá lenne rendelve minden olyan diák, aki arra az órára jár. Ninget pedig egy osztálynak hoznék létre, ahová az osztályfőnök hivatalos dolgokat is kiírhat, így nem kell emiatt a szünetben rohangálni vagy az osztályfőnöki óra idejét húzni vele. De lehet itt baráti összejöveteleket, osztálykirándulásokat, ballagást és bankettet is szervezni. A jó még az benne, hogy a gyerekek megtanulnak értelmesen internetezni és nem csak facebook, MSN és játékismeretekkel kerülnének ki a gimiből. Talán még számítástechnika óra is fordítható lenne ezeknek az oldalaknak a megismertetésére.

Prezentációm

Cas tipiak

View more presentations from Kocsis Eszter.

Feltöltöttem a slideshare-re a prezentációmat. Közgazdasági helyzetelemzés egy cég marketing stratégiájáról. Franciául van, de szerintem tök jó lett, bár képekben elég szegényes...de tartalmilag teljesen jó.

Rendszerezés:

Mivel a hétvégén ügyesen kommentelgettem magam. Most rendbe szedtem kicsit. :)

A fegyelem:

A fegyelemmel kapcsolatban a tanítási gyakorlat során érdekes felfedezést tettem. Egy elég neves, elit, versenyiskolában voltam gyakorlaton franciát tanítani. A gyerekekbe azt nevelték, hogy hitessék el a tanárral, hogy ők nem beszélnek bele az órába és megtartsák a "látszatfegyelmet". A hospitálásom során, amikor egy másik irányból figyeltem az osztályt, láttam, hogy ők hogy tartják fent a látszatot és amikor én tanítottam próbáltam úgy alakítani a dolgokat, hogy akik nem figyelnek, próbáljanak meg maguktól figyelni. Meglepő lett az eredmény: egy apró megvesztegetéssel (az étkezés témakörnél sütöttem nekik több féle sütit) olyan szinten mellémálltak, hogy ezt követően talán azért, hogy ne bántsanak meg (legalábbis ezt vettem észre) nem mentek az SMS-ek és a levelek a pad alatt, hanem próbáltak bekapcsolódni. Érdekes volt, hogy más órákon egyes tanárokkal szintén toleránsak voltak, egyeseknél pedig pofátlanok. Talán a tanár hozzájuk való viszonyulása játszotta a fő szerepet. "Amilyen az adjon Isten, olyan lesz a fogadj Isten!"

Second Life - Avatar:

Nagyon sajnálom, de nekem is csalódást kell okoznom, mert ez a "játék" vagy nem tudom mi a hivatalos elnevezése, nekem sem tetszik...sőt...én úgy gondolom, és lehet, hogy nem leszek elég modern, hogy az iskola is egy munkahely. A gyerekek itt tanulják meg, hogy felnőttként hogy kell viselkedni egy társadalomban, hiszen számom az iskola egy "minitársadalom". Úgy gondolom, hogy nem érdemes a gyerekek felé egy második élet, egy második lehetőség gondolatát sugallni, mert az olyan lenne, mint ha azt mondanánk, hogy nem baj, ha valamit elrontasz, mert úgyis van még egy életed.
Azt, hogy mire lehet használni (ha már muszáj), van néhány tippem, bár arra én az MSN-t is megfelelőnek találom.
Marketinggel foglalkozom, amikor nem egyetemre járok: ott már inkább látom a hasznát, hogy hogy lehetne egy kampányt a second life-ra alapozni. Sőt az a része még tetszik is, de az iskolai alkalmazással nem értek egyet.

Szociometria:

Számomra ez volt a leghasznosabb dolog, amit a tanárképzésben tanultam, mert szerintem nem csak egy iskolában lehet alkalmazni, hanem az élet más területén is, például egy munkahelyen más típusú kérdésekkel. A tanárképzős szakdolgozatomat egy osztályról írom, akikekkel 5.osztályos korukban készítettem egy szociometriát és 7.osztályban összevonták őket egy másik osztállyal. Most nyolcadikosok, és most fogjuk írni a 2. szociometriánkat, hogy hogy alakultak a társas kapcsolatok az osztályukban, mennyire fogadták be az újakat, hogy olvadt össze a két osztály.

Egy adott közösség megismerésében a szociometria hatalmas szerepet játszik szerintem. Olyan dolgokat tudhatunk meg, amit egy veterán pedagógus sem vesz észre. Csak nagyon vigyázni kell vele!
Amikor gimnazista voltam, az egyik párhuzamos osztályban az osztályfőnök csinált egy szociometriát és az eredményt kitette a falra, majd kiemelte, hogy Ági és az osztály között nincs kapcsolat, és az osztály barátkozzon Ágival, különben baj lesz! Szegény Ágit ezek után még jobban elkezdték utálni és a fennmaradó 7 hónapot az érettségiig úgy sikerült kihúznia, hogy a szülei egy másik osztályba való átkérését kezdeményezték. Szóval csak óvatosan!

Wikipédia - az általunk szerkesztett enciklopédia:

Én sem osztom azoknak a véleményét, akik a Wikipédiát alapnak tekintik és elismerik. Szerintem az alapkoncepció teljesen jó, a kivitelezésben érzem a problémát. A gond ott lapul,hogy mindenki szabadon szerkesztheti, még az is írhat a csavargyártásról, aki azt sem tudja mi a csavar. Én célszerűbbnek gondolnám, ha valamilyen szinten csekkolva lenne az, aki feltölteni szeretne. Például kellene egy regisztráció, ahova beírja az illető, hogy mihez ért és visszaellenőrizné mondjuk egy adminisztrátor, hogy az aki beírta, hogy francia szakot végzett valóban végzett-e vagy csak azért írta, hogy egy általa írt szócikket feltehessen. Tehát én azért nem bízok ennek az oldalnak a hitelességében, mert boldog, boldogtalan bármit felírhat, amit a túlképzett adminisztrátorok sem tudnak mindig kijavítani. Például a francia történelem terén több alkalommal találkoztam olyan szócikkel, aminek nem sok köze volt a valósághoz, tele volt tárgyi tévedéssekkel. Én középiskolában biztos nem engedném használni, maximum fakultációs órán, hogy keressék meg a hibát egy bizonyos szócikkben.

Pályaalkalmasság témaköre az órán:

Én nagyon hiányolom a magyarországi tanárképzésből a pályaalkalmassági pszichológiai és fizikai vizsgálatot. Elég gyakran találkozom az egyetemen más szakos társaimmal, akikről sokszor megállapítom magamban,hogy csak gyerekek közé ne kerüljön, mert nem oda való...sajnos az a tapasztalatom, hogy a talpraesett "társaim" inkább más munkát keresnek, és nem tanítanak, és azok pedig akik abszolút nem erre a pályára lennének valók, tanárként kezdenek el dolgozni.
Ezért lenne jó, ha lenne egy ilyen alkalmassági vizsga, hiszen ha valakivel tényleg nagy a baj, akkor ő nem helyezkedhetne el tanárként. Szerintem jó lenne, ha például minden évben, mint ahogy az érettségi is van, lenne egy alkalmassági vizsga, és ha valaki alkalmatlannak bizonyulna, akkor a következő évben újra próbálkozhatna, addig pedig fejleszthetné önmagát.

Vallomás

Nagy nehezen rávettem magam, hogy visszamenőleg a mai napon megírjam a blogbejegyzéseket. Sajnos mivel a munkám során elég sokat kell bloggal, twitterrel és facebookkal foglalkoznom, soha sem éreztem magamban elég erőt, hogy otthon is nekiálljak ezzel foglalkozni. De most megpróbálom behozni magam.

fáj a lábam....
hihi